Szeptembertől mostanáig azonban hétvégente készítettem egy-egy szappankát. Ilyeneket:
- körömvirágos mézes szappant, színezékként karotint használtam hozzá, illata mézes-tejes kozmetikai illat lett,
- uborkás illatú szappant, ebben az a különleges, hogy selymet tartalmaz,
- natúr mézes szappant, méhviasszal és akácmézzel
- Levendulás szappant, ebben a pálmazsírt sertészsír helyettesíti,
- ictiolos szappant- (ezt sikerült egy fél hónap alatt el is ajándékoznom, tehát esélyem sincs, hogy lefényképezzek egy darabot belőle.) Mindenesetre, erről annyit, hogy nagyon szerette a bőrünk. A színe barnás-feketés volt. A kátránytól eszméletlen szaga volt, de teafa illóval próbáltam semlegesíteni a bűzt, valamennyire sikeresen. Mégis, a vicc az egészben, hogy kis unokahúgomnak ez az "illat" nagyon tetszett. :)
A mai napon rózsafa illóolajjal és damaszkuszi szárított rózsabimbóval készítettem szappant, melynek az illatán túl az a különlegessége, hogy hidegen sajtolt napraforgóolaj ápolja a bőrünket használatakor. Fehér alapon rózsaszínes márványozással díszítettem, ezzel sugallva kinézetében is, a rózsákhoz való viszonyát. A szappanosított részt a ricinus- és olívaolaj, pálma-és kókuszvaj adja.
Mindegyik szappankám továbbra is kecsketejjel készül, ezért ezt nem tüntetem fel minden leírásnál.
Tapasztalataim szerint a kecsketej jótékony hatású nem csak belsőleg, de külsőleg is.
Aki nem hiszi, járjon utána! :)
